Kai blogja

Moving

A blogom áttette székhelyét a http://konyvesbetufuggo.blogspot.com/ -ra. Ez a blog is megtekinthető és olvasható marad, bár mind az összes könyvkritikámat áttettem már oda is :)) Ugyan a költözés közvetlenül a freeblog hiba után történt, szóval a végső lökést az adta, de az oka nem az volt, hanem az örökös harcom a sablonokkal, és a kinézet testre-szabhatóságával. Nincs kedvem HTML-ül megtanulni, a választható sablonok meg nem tetszenek igazán, az a világoszöld amit nemrég felapplikáltam full-HD-nre kicsi volt.. De blogspot-on én is jobban kontárkodhatom, persze egyáltalán nem biztos hogy ez a design előnyére válik :D

Olvassatok továbbra is :))

Agatha Christie: Egy marék rozs

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:

Az eredettörténet ebben az esetben nem különösebben érdekes, imádom Agatha Christie könyveit, ki is szeretném gyűjteni őket, és el is szeretném olvasni mindet :))
Ehhez a példányhoz hétvégi beszerzésem keretében jutottam hozzá, naggyon kedvező áron. De a gyűjtögetésről lesz még egy post...

A tartalmáról/fülszöveg:

Mr. Rex Fortescue gazdag ám kétes ügyletektől sem visszariadó üzletember. Amikor gyönyörű titkárnője behozza délelőtti teáját, megissza, majd heves görcsök közt meghal. Neele felügyelő hamar kideríti, hogy nem a teától – még a reggelijébe tettek lassan ható mérget. A gyanú így a családra terelődik s úgy tűnik, igencsak mindenkinek lett volna oka rá, hogy eltegye láb alól az öregurat. Nem áll gyanún felül a személyzet sem; fiatal, második feleségének alighanem szeretője van, különben miért végrendelkezett volna a jóképű fiatalember javára. Percy fiával üzleti nézeteltérései voltak (igaz, ő üzleti úton távol volt, de hátha a felesége?); lányát, Elaine-t nem engedte férjhez menni; s alighanem piszkos üzleteivel is szerzett magának egypár halálos ellenséget. A gyanúsítottak száma csökken ugyan, amikor a feleség teájába ciánkáli kerül, a mafla kis szobalányt pedig megfojtják, de az ügy semmivel sem lesz világosabb, amíg meg nem érkezik Miss Maripe a szerencsétlen szobalány egykori úrnője. A bölcs vénkisasszony addig-addig cseveg a ház népével, míg rá nem jön először a bűntettek különös körülményeit megmagyarázó gyerekversikére (ebből derül fény az egyik legérthetetlenebb körülményre, a Mr. Fortescue zsebében talált maréknyi rozsra) majd ki nem deríti az igazi tettest – aki természetesen a legjobb alibivel rendelkező, legvalószínűtlenebb személy.

Véleményem általában az egész könyvről:

Az Agatha Christie-től megszokott hangulat és minőség. Vidéki udvarház, ármánykodó rokonok, lelkiismeretes és kevésbé lelkiismeretes cselédek, és Miss Marple, aki mindenkivel kedvesen elbeszélget. A gyilkossághoz kapcsolódó gyermekversike természetesen ezúttal sem maradhat el. Nagyon tetszik, hogy gyakran belesző ilyeneket a könyvekbe, de azért elég elborultak gyerekversnek. De ne az angolokra dobjuk az első követ, ha egyszer itt van nekünk a Katalinka szállj el nevű kedves és gyengéd mondóka :))

Ami nagyon tetszett benne:

A hangulat, a jól ismert hagyományos, vidéki angliai, Christie-s atmoszféra. És az idézet amit Neele felügyelő midig emleget: "Felettébb kellemetlenek mindahányan." Nem egy kivételesen frappáns idézet, de nagyon kifejező :))

Ami nagyon nem:

Hát, hogy nagyon nem az túlzás, de volt egy dolog ami egy kicsit nem tetszett. Ha kíváncsi vagy mi az, jelöld ki a következő szakaszt. (spoileres)
Természetesen a végéről van szó. A gyilkosról. Arról, hogy megkedveltet velem valakit ez a gaz hölgy, elhiteti velem, hogy neki aztán tényleg nem is lett volna alkalma elkövetni, erre mégiscsak kiderül, hogy ő a gyilkos.

Értékelés:

9/10

Könyv adatai:

• Szerző: Agatha Christie
• Cím: Egy marék rozs
• Eredeti cím: A Pocket Full of Rye, 1953
• Fordító: Borbás Mária
• Kiadó: Európa Könyvkiadó
• Kiadás éve: 2002
• Oldalszám: 256

borítókép forrása: pannonbook.hu

Életjelenség

Csatlakoztam  a Könyvmolypárbaj második felvonásához. Ezeket a könyveket fogom olvasni, és írni róluk bejegyzést:

1. George R. R. Martin: A Storm of Swords
2. Benina: A boszorka fénye
3. Kerstin Gier: Zafírkék
4. Agatha Christie: Egy marék rozs
5. Philip Pullman: A borostyán látcső
6. Philip Pullman: Északi fény
7. Philip Pullman: A titokzatos kés

Pótlistám:

1. Agatha Christie: „Balhüvelykem bizsereg…”
2. Bosnyák Viktória: Lovessence – Lepkelány
3. Brandon Sanderson: Ködszerzet I-II. A Végső Birodalom
4. Carolyn MacCullough: Once a Witch
5. Cassandra Clare: The Clockwork Angel – The Infernal Devices 1
6. Christopher Paolini: Inheritance
7. Isla Dewar: Szájról szájra

Mint látjátok az alaplistából ellőttem egy könyvet, a kiírás szerint ugyanis tilos a könyvek elolvasását elkezdeni november 8. előtt, én azonban a hétvégén beszerzett Christie könyvek közül az Egy marék rozst vettem elő, mondván úgyis jelentkeztem a molyos "Egyszer egy" fedőnevű kihívásra, és elfelejtettem, hogy ez a Könyvmolypárbajban is benne van. Ehelyett természetesen választanom kell egy másikat a pótlistáról, amit szintén megrövidítettem egy könyvvel, mégpedig a Once a witch cíművel, amit pedig a "Trick or read! – Közeleg a Halloween!" kihívásra olvastam el. De még bőven van könyv amit elolvassak. Azt hiszem az új könyvkiválasztási stratégiám sem volt teljesen jó. Ugyanis a Csökkentsd a várólistádat! 2011 játékba valószínűleg belebukok, ugyanis a 12 könyvből 3-at olvastam el, a többi meg most egyszerűen nem érdekel, a Ködszerzet kivételével, amit ezúttal a pótlistára tettem fel. Viszont az eredeti hét könyvnek olyanokat választottam be, amiket már alig várom, hogy elolvassak, a Bíborhajú és a Storm of Swords illetve az Úr sötét anyagai trilógia is a polcomon illegeti magát, és én meg alig várom hogy végre olvashassam őket*., de 8.-ig még egy hét... De nem baj, holnap kiveszem a könyvtárból a Bartimaeus-trilógiát :D

Ezen kívül gondolkozom egy saját molyos-blogos kihívás létrehozásán is, meglátjuk mi lesz belőle, ha körvonalazódott bennem, írok róla.

Vannak még blogdolgok is: sikerült a molyos olvasásaimat mutató widget-et installálnom végre :)) Kis öröm is nagy öröm :D Azán felfedeztem a freeblogon egy olyat, hogy a sablon menüpontban lehet sablom hátteret választani, tervezek összelőni valamit, nem tudom úgy működik-e a dolog ahogyan én azt elképzelem. Ezzel párhuzamosan felfedeztem még, hogy a jelenlegi sablonom háttere túl kicsi full-HD monitoron, jó nagy hátteret kellene majd összebarkácsolnom... Csak kérdés hogy fog mutani eltérő képarányú monitorokon... Hiába, még mindig HTML-analfabéta vagyok. Szóval, ha valami nem jól áll, akkor ne csodálkozzatok...

Ezen felül "rendületlenül" járok suliba, és bár még mindig egészen hihetetlennek tűnik, hatodéves lettem. Rettegjetek, mert jövőre, ha az égiek is úgy akarják, orvos leszek...

Én már most nagyon félek... Tényleg alkalmas vagyok én erre? Diploma-pánik...

A hatodév pedig tényleg olyan nehéz, amitől féltem hogy olyan nehéz lesz, és jelen pillanatban nagyon utálom, de próbálok valami rejtett tartalékaimból egy kis lelkesedést és kitartást összekaparni. De jelenleg legszívesebben struccot játszanék, a homokba dugnám a fejem, és úgy tennék mintha mindez nem is én lennék. Be vagyok sz*rva na, ez az igazság. Vessetek meg érte, de ez van. Lehet hogy majd az év végén rettentő büszke és boldog leszek reménybeli diplomámmal a kezemben, de most nem érzem magam alkalmasnak ilyesmire :O

*És most tudok is olvasni, hiszen túl vagyok az épp aktuális szigorlatomon, a következő pedig csak januárban jön. Bár tegyük hozzá, hogy a belgyógyászat szigorlat anyagának megtanulásához kell ez a két hónap...

Nem találok szavakat

... illetve találnék, de azok amik legelőször és azóta is eszembe jutnak nem túl nyomdafestéktűrőek.

"A készülő új felsőoktatási törvény tervezete szerint mindenki, akinek a tanulmányi átlaga 2,5 alatt van, függetlenül attól, hogy milyen szakon tanul, elbocsátásra kerül az egyetemről vagy tanulmányait önköltséges formában folytathatja. Az önköltség azonban minimum 500 ezer Ft félévente. Ez megfizethetetlen!

Minden hallgató, akinek egy tantárgyból háromszor nem sikerül a javítóvizsgája, elbocsátásra kerül az egyetemről. Ezt szintén elfogadhatatlannak tartjuk!

Minden második tantárgyfelvétel után várhatóan magas összegű eljárási díjat kell majd fizetni. Tehát bevezetik a tandíjat!

Az Oktatási Államtitkárság tervezete szerint megszűnik az egyetem autonómiája, a rektort gyakorlatilag a miniszter választja.

Drasztikusan csökken a felsőoktatás költségvetése, várhatóan ez magával vonhatja az ösztöndíjak csökkenését is!

Minden, az államilag támogatott felsőoktatásban tanuló hallgatónak szerződést kell kötnie, hogy az egyetem elvégzése után 7 vagy 15 évig nem hagyja el az országot és itthon dolgozik. A szerződés azonban munkahelyet nem biztosít!"

Én akarom jobban szeretni a hazámat komolyan, és meggyőzni magamat arról, hogy igenis jobb lenne nekem itthon, a családom, barátaim közelében dolgozni, az anyanyelvemen kommunikálni leendő betegeimmel, de aztán történik valami ilyesmi és arra gondolok, hogy innen menekülni kell, amíg lehet. Mert a vezetés legyen piros, narancssárga vagy hupilila nem (akar?) fog konstruktív megoldást találni az ország problémáira, hanem csak ilyeneket. A kedves jelenlegi kormány nagy csinnadrattával és ígéretekkel eltörölte az előző kormány által bevezetett röghözkötést, ami még csak orvosoknak szólt, majd voilá, nem sokkal később előhúzza ugyonezt pepitában és minden diplomásra vonatkozóan a kalapból, mint valami ultimate megoldást. Előbb a Markusovszky (amivel tényleg csak az orvosok közti ellenségeskedést szítják - bár amíg egymásnak esünk nem ellenük tüntetünk vagy sztrájkolunk - meg mellesleg mire jó ha felveszem? Öt évig egész jól élek, aztán öt évig ide vagyok kötve, csak az életszínvonalam hirtelen lezuhan a felére. Rosszabb öt év után mínusz 100E mintha sose lett volna... Ok, tegyem be a bankba. De nem ez - ez sem - a megoldás) aztán meg ez. Ennyi? Ezt kínáljátok nekünk? Jobbágysort mindenkinek, rendes munkalehetőség nélkül? Kösz szépen, nem kérek belőle! Ha ez ilyen lesz csak a hátamat látja ez az ország! (persze figyeljétek csak meg még tíz év múlva is itt fogok sírni, mert nem akarok ám elmenni. De napi 8+ munkaóra plusz ügyelet után én nem akarok másodállásokkal együtt épphogy kijönni sem. Családot is szeretnék. Reménytelen az egész.)

George R. R. Martin: A Game of Thrones

A Song of Ice and Fire #1

A Pride and Prejudice után ismét egy angol nyelvű könyv. De ezúttal egy olyan, amit gond nélkül és gördülékenyen olvastam, jóllehet voltak ismeretlen szavak szép számmal, a megértést nem zavarták igazán. Ezt neked Lady Austen, mégis tudok angolul :P :D De azért azt hiszem a klasszikusok ezután szigorúan magyarul, a kortársak pedig továbbra is jöhetnek angolul :)

• Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:

Nem tudom hogyan, és miért, de az HBO-s sorozatig ez a könyv teljesen elkerülte a figyelmemet. Igaz, hogy nagyon szeretem a fantasy-t, de valahogy mégis sok klasszikus kimaradt, talán azért mert könyvesblogokból szedem a rágcsálnivalókat, és főként újdonságokkal találom szembe magam.
Egy szó mint száz, történt pedig, hogy a TV-sorozatok idei évadzárói után elszomorodtunk párommal együtt, hogy mi most mit fogunk nézni, és arra jutottunk, hogy kell valami új sorozat, de néha nagyon finnyásak tudunk lenni, és kissé tanácstalanok voltunk. Aztán a párom mondta, hogy van egy sorozat ami nekem való, olyasmi mint a Gyűrűk ura, és még egy sárkányos lány is van benne. Az első rész mégis sokáig nézetlen maradt, aztán mikor bekapcsoltam egy este, a drágám még el is kezdte, hogy nem biztos ám benne hogy erre ő kíváncsi, tulajdonképpen nekem találta. De addigra kicsit utánanéztem már hogy mi ez, kíváncsi lettem és megnézettem vele is :) Nem is kellett hozzá sok, és mindketten úgy tapadtunk a képernyőre mint két nyálas gumimaci, és amíg tartott a készlet, zsinórban néztük a részeket, naponta kettőt hármat, ami egyórás epizódok esetén vizsgaidőszakban különösen hasznos volt :D
Tudom, hogy a sorozat sokaknak nem tetszik, főként azoknak akik előbb olvasták a könyvet, de fordított helyzetből én másképp látom a dolgot, pláne, hogy a sorozat nélkül talán soha nem olvastam volna el a könyvet. A sorozat szerintem nagyon igényes, a látványvilág fantasztikus, méltó a Gyűrűk urás hasonlításokra. A forgatókönyv is jól lett összerakva, a szereplők jól kiválogatva, mindenki igazi karakter, nem papírmasé figura, jóllehet a történet és a szereplők is eltérnek kicsit a könyvtől. Szerintem egyes dolgok azért mert nem lehetett volna jól megvalósítani őket filmen, mások pedig valószínűleg a tervezett játékidő miatt, hogy beleférjen a történet egy-egy epizódba. Összességében nekem nagyon tetszett a sorozat. Először úgy terveztem, hogy most csak az első kötetet olvasom el, aztán majd a másodikat a második évad után, és így tovább sorban, de azt hiszem ezt nem bírom kivárni, pláne hogy a második évad csak áprilisban jön...

• A tartalmáról/fülszöveg:

"Long ago, in a time forgotten, a preternatural event threw the seasons out of balance. The cold is returning, and in the frozen wastes to the north of Winterfell, sinister forces are massing beyond the kingdom's protective wall. To the south, the King's powers are failing, and his enemies are emerging from the shadows of the throne. At the center of the conflict lie the Starks of Winterfell, a family as harsh and unyielding as the frozen land they were born to. Now Lord Eddard Stark is reluctantly summoned to serve as the King's new Hand, an appointment that threatens to sunder not only his family but also the kingdom itself. A heroic fantasy of lords and ladies, soldiers and sorcerers, assassins and evildoers who come together in a time of grim omens. The first volume in George Martin's series."

"In a world where the approaching winter will last four decades, kings and queens, knights and renegades struggle for control of a throne. Some fight with sword and mace, others with magic and poison. Beyond the Wall to the north, meanwhile, the Others are preparing their army of the dead to march south as the warmth of summer drains from the land. After more than a decade devoted primarily to TV and screen work, Martin (The Armageddon Rag, 1983) makes a triumphant return to high fantasy with this extraordinarily rich new novel, the first of a trilogy. Although conventional in form, the book stands out from similar work by Eddings, Brooks and others by virtue of its superbly developed characters, accomplished prose and sheer bloody-mindedness. Although the romance of chivalry is central to the culture of the Seven Kingdoms, and tournaments, derring-do and handsome knights abound, these trappings merely give cover to dangerous men and women who will stop at nothing to achieve their goals. When Lord Stark of Winterfell, an honest man, comes south to act as the King's chief councilor, no amount of heroism or good intentions can keep the realm under control. It is fascinating to watch Martin's characters mature and grow, particularly Stark's children, who stand at the center of the book. Martin's trophy case is already stuffed with major prizes, including Hugos, Nebulas, Locus Awards and a Bram Stoker. He's probably going to have to add another shelf, at least. Major ad/promo."

• Véleményem általában az egész könyvről:

Nagyszerű, nagyívű hihetetlenül izgalmas történet, jól felépített világ, érdekes szereplők, vér, szex és intrikák. Ser Martin érti a mesterségét, az egyszer biztos.
Itt egyetlen szereplő sem fekete és fehér, érezhetően hús vér karakterek a maguk hibáival, kicsinyességével és rövidlátásával, nem pedig egysíkú hősök, mindig bátrak, jók és önfeláldozóak.
És senki sincs biztonságban. Nem úgy mint az átlagos történetekben, amikor a legnagyobb izgalmak között is felsóhajtunk : "Á, a főszereplő úgyse fog meghalni." Ser Martin van olyan könyörtelen mint Cersei Lannister, és ha úgy hozza történet sodra igenis  elteszi láb alól akit akar. Ez a sorozatban igencsak meglepett, nem számítottam rá egyáltalán. A sorozatot látva már kiismertem a mestert ilyen szempontból, és tudtam is mi fog történni a könyvben, ettől azonban nem lett kevésbé megrázó, legfeljebb kevésbé meglepő.
Epikus történet, de nem a jó és a rossz gigantikus harca, hiszen itt nincs jó és rossz, mindenki elsősorban a saját és legfeljebb a családja oldalán áll. Ennek ellenére minden oldalon vannak nagyon is szerethető karaktarek, akik azért végső soron minden hibájukkal együtt jók, akiknek lehet nagyon drukkolni, de ami az egyiknek jó lesz az a másiknak lehet hogy nagyon nem... és ettől csak még jobb és izgalmasabb a történet.
Martinról több helyen is kiemelik hogy több szempontból is újat hozott a fanatsy világába, közte azzal hogy nyíltan ábrázolja a szexualitást.  Ez valóban így is van, azonban a sorozat után azt hittem a könyveben sok szexjelenet lesz, de a sorozathoz képest alig, és azok is egy-két szókimondó mondattal lettek elintézve. Nem mintha keveselltem volna :D csak minthogy ezt több helyen írták, azt hittem lesz benne olyan amin meg lehet botránkozni :))

• Ami nagyon tetszett benne:

Minden :) de különösen a történet szövevényessége és a karakterek. Rendkívül emberiek a szereplők, számtalan hibával és hiányossággal, esendőséggel. És persze a ravaszok kihasználják a másik naivságát és... nem tudom leírni de iszonyat jó az egész. Ezek a sok dimenziós karakterek a történet lelke, és őmiattuk lesz abszolút hiteles az egész.

• Ami nagyon nem:

Ilyen azt hiszem nem is volt. Az nem tetszik, hogy most nincs a kezem ügyében a következő kötet :)

• Értékelés:

100/10
Kiemelkedően jó könyv, nem csak hogy egyértelműen kedvenc, de ez valami olyasfajta magas színvonalú mestermunka, ami az én értelmezésemben szépirodalom is lehet. Mert meglehet hogy fantasy, de semmi könnyű nincs benne, súlyos és hiteles történet, mégis 100% szórakozás. Talán ez az egy szól a szépirodalmiság ellen? :P

Ajánlom azért Ser Martinnak, hogy ezt a nagyon jó véleményemet a hetedik (és elvileg befejező) kötetig fenntartsa... Mert most aztán nagyon magasak az elvárásaim a többi kötettel szemben.

• Könyv adatai:

Szerző: George R. R.Martin (Teljes név: George Raymond Richard Martin)
Cím: A Game of Thrones (A Song of Ice and Fire #1) magyarul: Trónok harca (Tűz és jég dala #1)
Kiadó: Harper-Voyager
Kiadás éve: eredetileg 1996 az én példányomé 2003
Oldalszám: 807
Forrás: saját könyv, ismét via bookdepository
Külcsíny: szép, tetszetősen vastag könyv, papírkötése ellenére jó minőségű, szerintem újraolvasás esetén sem fog szétesni. Kb egy heti forgatás után ránézve a borítóra viszont feltűnt, hogy basszus milyen hülyén állnak ennek a sárkánynak a fogai... a magyar kiadás sárkányos borítója szebb, de angolul ebből a kiadásból találtam olyat a bookdepository-nál amiből megvan és ugyonakkora méretű a többi kötet is.*

*:A City of Fallen Angels és az Eragon után meganultam hogy nem olyan egyszerű ez, hogy egy könyv egy kiadó ugyonakkora az angol könyvpiacon. Lásd pl. Twilight. Hiába Atom kiadás mind a 4 kötet, a Braking Dawn vmiért nagyobb alakú.

Jane Austen: Pride and Prejudice

Avagy Kai és a klasszikus angol irodalom

Hosszú hallgatás után egy hosszú és rendhagyó könyvkritikával jelentkezem.

• Az élményről:

Több ezer vagy talán millió? ember egyik kedvenc regénye. Na, ezek azok az esetek ahol a dolog nem egészen úgy jön össze ahogyan az ember azt elképzeli.

Az első Jane Austen-em és vakmerően rögtön angolul kezdtem, emiatt meglehetősen felemás élmény lett.

Bár saját kissé önhitt megítélésem szerint elég jól tudok angolul és kortárs angol irodalmat minden nehézség nélkül szoktam olvasni, be kell valljam Miss Austen régies nyelvezete kissé kifogott rajtam, a szenvedő szerkezetek, a többszörösen összetett, gyakran három-négysoros mondatok, és a régies szavak. Egy szó mint száz, az angolomnak van még hová fejlődnie, és emellett a türelmemnek is, mert emiatt a köny a szokásos tempómnál jóval lassabbat kívánt volna, hogy minden mondatot gondosan elolvassak és értelmezzek, hogy rájöjjek melyik tagmondat kire-mire vonatkozik. Ez egy darabig működött is, szépen lassan nagyjából megértettem miről van szó, de aztán kezdett beindulni a történet, én meg haladtam volna csak nem tudtam, és így naponta csak egy-két órára volt türelmem a dologhoz, aztán regényhez méltatlan módon elálmosodtam és elvonultam aludni. Pénteken pedig az történt hogy megérkezett a hőn várt Game of Thrones (kissé megtépázott angol önbizalmam miatt kicsit félek milyen lesz a megértésem). Nagy önuralmat igényelt, de a belelapozgatáson, megnézegetésen és a végén lévő függelék olvasgatásásán kívül nem történt mélyebb ismerkedés.
A klasszikus irodalomhoz talán a nagy hőség miatt sem volt már annyi türelmem, meg tényleg látni szerettem volna merre alakul a történet, így levadásztam egy magyar példányt is, és a felétől kezdve először elolvastam egy bekezdés angolt, aztán magyarul azokat a részeket amit nem értettem, aztán megint az angolt. Ezt viszont  elég fárasztónak találtam, és aztán már csak a magyar változatot olvastam csak az utolsó 120 oldalon.
Maga a történet tetszett, sokkal jobban is tetszett volna azt hiszem ha most nem kínzom magam az angollal, de be akartam bizonyítani, hogy megy ez nekem, csak aztán nem volt hozzá türelmem, illetve ismételten rájöttem hogy regényeket a szórakozás kedvéért olvasok, és semmi kedvem 30 Celsius fok felett kínozni magam, illetve még sokat szeretnék olvasni és szórakozni amíg el nem kell kezdenem a szülészetre készülni.
Azért nem volt új élmény az érthetetlen angol, korábban jártam már így Agatha Christie-vel (még gimiben de azóta is csak magyarul olvasom), Ruyard Kipling Kim-jével és Carson McCullers Magányos vadász a szív című regényével, de azt hittem azóta fejlődött az angolom, mert azóta meglehetősen sokat olvastam már angolul. Tulajdonképpen valamennyit fejlődött is, mert amikor volt türelmem lassan olvasni, egész jól megértettem, csak ez a türelem sajnos nem tartott ki 370 oldalon kersztül.

De azt hiszem most már nem ártana a könyvről is írnom:

• Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:

A kuponvilágtól vettem pár hónapja egy Libri-s könyvutalványt, 500 ft volt és 2000-et ért, de minimum 4000-ért kellett vásárolni. Mivel a lejárati határidő közelgett, ideje volt elkölteni. Extrákra költhető pénzem most sem votl sok, így nem akartam a 4000 túllépni. Mivel pár hónapja megszereztem a Crowfield átkát akcióban egy 1000-ért, és nagyon tetszett, a folytatást is szerettem volna polcomon látni. Az akcióban csak 90 ft különbség volt a puha és kemény borító közt, így már nem, demivel az első kemény volt, így ezt is ilyennek szerettem volna, ami kemény 3000 ft-ot taksál. A 4000-hez így csak 1000 hiányzott, és ebben az árketegóriában kevés olyan könyv volt a librinél ami tetszett, de feltűnt, hogy nagyon sok angol nyelvű klasszikus van az 500-1000 ftos árkategóriában, így ezek közülk a Pride and Prejudice-ra esett a választásom. Hatalmas klasszikus, mindenki szereti, én meg soha nem olvastam még egyetlen Austen-t sem, csak az Értelem és érzelmet láttam filmen, illetve ez anyukámnak könyvebn is megvan, így egyértlmű volt, hogy a másik legismertebb könyvet választom bár még az Emma is vonzott, de aztán ezt választottam mert az Emmáról elég vegyes kritikákat olvastam.

• A tartalmáról/fülszöveg:

"Austen's best-loved tale of love, marriage and society in class-conscious Georgian England still delights modern readers today with its comedy and characters. It follows the feisty, quick-witted Elizabeth Bennet as her parents seek to ensure good marriages for her and her sisters in order to secure their future. The protagonists Darcy and Elizabeth learn much about themselves and those around them and Austen's expertly crafted comedy characters of Mrs Bennet and Mr Collins demonstrate her great artistry as a writer."

• Véleményem általában az egyész könyvről:

Mint említettem nyelvi és türelmi nehézségek miatt vegyes élmény volt. Ettől eltekintve viszont nagyon tetszett, bár így jóval kisebb hatást tett rám mintha az egészet magyarul olvastam volna.

• Ami nagyon tetszett benne:

Az érzelmek érzékeny ábrázolása. Elizabeth-et nagyon megkedveltem.

• Ami nagyon nem:

Az hogy ilyen nehezen értettem az angol verziót.

• Értékelés:

8/10

• Könyv adatai:

Szerző: Jane Austen  
Cím: Pride and Prejudice
Kiadó: Collins Classics Harper-Collins Publishers
Kiadás éve: eredetileg 1813, ez a kiadás 2010
Oldalszám: 373
Forrás: saját könyv.
Külcsíny: Tetszetős könyv, jó mértet, szép papír, erős könyv, a borító is hangulatos, de azért vmi szebb lányt is tehettek volna rá :)

Adósság

De nem olyan :) Csak arról van szó, hogy megint adós vagyok könyvértékelésekkel, pedig idén tényleg akartam mindenről írni.

Az előző post óta persze zajlott az élet, az utolsó vizsgát is túléltem sikeresen, és röpke négy pihi-nap után kezdődött is az új félév, (ilyen szempontból még jó is hogy szerdán volt, legalább vmennyit tudtam pihenni) és az első hét el is röppent.

Elmaradásaim: a City of Ashes illetve a City of Glass újraolvasása rég megtörtént, illetve a Csökkentsd a várólistád 2011 játékra is elolvastam már egy könyvet, ez volt Cornelia Funke-tól a Tintaszív, és Tandori ide vagy oda (bár én így, az eredeti - mondjuk németül kötve hiszem hogy elolvasnám - regény ismerete nélkül nem találtam a fordításában semmi kibóvetnivalót. Nem tudom Woolf-al mit művelt, de pl nekem tetszettek a Gyűrűk urában az általa fordított versek) nekem nagyon-nagyon tetszett.

Szóval, alig van február, és máris három bejegyzéssel is adós vagyok magamnak, illetve elmondható, hogy többet költöttem már az idén könyvre mint tavaly összesen. Bár akkor meg a ruhatáramon fejlesztgettem.

Meg kell állapítsam, hogy egyrészt negatív kritikát írni sokkal könnyebb, valamiért könnyebb kritizálni valamit, mint rájönni hogy miért tetszett annyira, illetve hogy legjobb volna a könyv elolvasása után melegiben képernyőre vetnem róla a gondolataimat, amikor még "bennem él a könyv" (wow de költői vagyok). Most viszont már a halál angyalát olvasom Caleb Carr-tól, amit egy molytól szereztem be, és valahogy nem jön vissza a Mortal Instruments hangulat. Talán majd ha ezt befejeztem.

Katatónia

Had enough

Szóval az van, hogy van ez a dékáni. Még pénteken voltam to-n, meg az intézetnél intézni ezt a csodát, egy másik intézet hibájából kifolyólag kicsit nehezen ment, de az egy másik történet. Mindenesetre akkor a titkárnőlány azt mondta, hogy hétfőn kapják meg a névsort a to-tól és kedden lesz megbeszélés, és akkor meg már biztos nem szerdára írják ki, hanem csütörtökre vagy péntekre. Persze, tudom, igen, volt ám időm nekem tengernyi tanulni, de energiám meg kitartásom az szemernyi sem. Erre mit látok ma délelőtt mikor végre a századik próbálkozásra bejön a neptun? Feltették a vizsgát szerdára. Igaz, nem reggel nyolc, délután kettő, de akkor is. Nem tudom mi a logika, de ez rám olyan negativisztikus hatással volt, hogy azóta sem kezdtem istenigazából nekidurálni magam a tanulásnak csak idegesítem magam.

Most annyira de annyira elegem van az egyetemből. Ezeket a k***a hasznos és jó blokkgyakorlatokat sem tudtam 100 mérföldes körzeten belülre felvenni. Részben saját hibámból, részben  baromi logikus, hogy a tizedik féléves gyakorlat kilencedik félévesek közé van meghirdetve. Lőjetek le. (és még csak nem is vagyok pszichiáter *)

Végtelen sikítás.

A várólistám várólistásai - emlékeztető magamnak

Pupilla és Szanik is olyan jó kis borítóajánlókat dobott össze nemrégen, amin nemcsak hogy gyönyörű, de nagyon ígéretesen is hangzó könyvek vannak. Nem akarnám felelőtlenül mindet feldobálni a várólistámra, ezért itt feljegyzem magamnak, hogy ezek bizony további utánanézésre érdemesek, pl goodreads-en.

Mindkét ajánlóból van egy-egy kedvencem:

Szanik gyönyörűségei közül Catherine Hall-tól a Days of Grace. Ez úgy látom külföldön háromféle borítóval is megjelent, nem is tudom melyik a legszebb.

"At the beginning of World War II, twelve-year-old Nora Lynch is one of thousands of London children sent away to the safety of the English countryside. Her surrogate family, Reverend and Mrs. Rivers and their daughter Grace, are like no-one she has ever met, offering shelter, affection, and the sister she never had. But Nora is too young and too naïve to understand the cracks beneath the surface of her idyllic new life at the rectory, or the disappointments of the Riverses' marriage. And as her friendship with Grace grows more intense, she aches to become even closer. What happens next is a secret that she keeps for more than fifty years, a secret that she can begin to reveal only when, elderly and alone, Nora knows that she is close to the end.

A beautiful meditation on love, friendship, and family, Days of Grace is a stunning debut that brings a tumultuous era to life. Nora tells her story in alternating chapters from the past and present, projecting her childhood nostalgia with a cinematic glow."

Engem kicsit Kate Morton Felszáll a Köd-jére emlékeztet,de nagyon érdekesnek hangzik. Goodreads-en 3,43/5-re értékelte 90 felhasználó, ezt Amerika szinten nem olvasták még valami sokan, csak 8%-tól kapott 5 csillagot, 40%-tól 4-et és 37%-tól 3-at. Hmm. Ez eléggé kétesélyesnek látszik, de persze az IMDB értékeléssekkel kapcsolatos  gondolataim erre is állnak. Bookdepository-n 7eur, tehát cirka 2000huf, tehát nem túlságosan drága új könyvhöz mérten. A Felszáll a köd még mindenesetre előrébb van a várólistámon, a könyvmolyképző adventi ajándékaként kapott ízelítő nagyon meghozta hozzá az étvágyamat :)

Pupilla válogatásából Sophie Jordan Firelight-ja nyerte el leginkább a tetszésemet.

"A hidden truth.

Mortal enemies.

Doomed love.

Marked as special at an early age, Jacinda knows her every move is watched. But she longs for freedom to make her own choices. When she breaks the most sacred tenet among her kind, she nearly pays with her life. Until a beautiful stranger saves her. A stranger who was sent to hunt those like her. For Jacinda is a draki—a descendant of dragons whose greatest defense is her secret ability to shift into human form.

Forced to flee into the mortal world with her family, Jacinda struggles to adapt to her new surroundings. The only bright light is Will. Gorgeous, elusive Will who stirs her inner draki to life. Although she is irresistibly drawn to him, Jacinda knows Will's dark secret: He and his family are hunters. She should avoid him at all costs. But her inner draki is slowly slipping away—if it dies she will be left as a human forever. She'll do anything to prevent that. Even if it means getting closer to her most dangerous enemy.

Mythical powers and breathtaking romance ignite in this story of a girl who defies all expectations and whose love crosses an ancient divide." Sárkánylányos YA még nem volt tudomásom szerint, remélem egyéb tekintetben nem lesz túl sablonos a rejtett képességű lánnyal és a titokzatos fiúval a főszerepben. Goodreads-en átlagosan 4,03/5-re értékelte 2143 user, a review-t is írókat eléggé megosztotta, de a csillagozók 73%-a 4 vagy 5 csillagot adott neki. Hmm. (amúgy a review-eket nem nagyon szoktam itt elolvasni, sokan nem jelölik a spoilert. Mondjuk ezzel néha molyon is be lehet szívni) Bookdepository-n 8eur a paperback, ami ~2270huf, szóval lehet hogy egy próbát megér, de még sokan sorakoznak előtte, az biztos.

Cassandra Clare: City of Bones (Mortal Instruments 1.)

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:

A Mortal Instruments trilógiát ugyan már olvastam decemberben, sőt év könyvének is választottam, de amikor megérkezett, jól meg kellett nézegetnem, és persze bele is olvastam, sőt el is kezdtem újraolvasni, aztán az eheti vizsgám után be is fejeztem. Eredetileg Gigi-nél olvastam a könyvről, fel is került a várólistámra. Aztán mikor decemberben kezdett elegem lenni a minden másnap egy demó és egy karácsonyi keresztbeszervezés sorozatából, akkor letúrtam a netről egy magyar e-book-ot, és nekiestem. Persze mikor végeztem vele, el kellett olvasnom a második részt is, aztán pedig a harmadikat is (azt már angolul) és természetesen nagyon tetszett. Januárban pedig a karácsonyra kapott pénzből meg is rendeltem a trilógiát.

A tartalmáról/fülszöveg:

"When Clary Frey heads out to Pandemonium Club in New York City, she hardly expects to witness a murder. Much less a murder comitted by three teenagers covered with odd markings. This is Clary's first meeting with the Shadowhunters, warriors dedicated to ridding the earth of demons—and keeping the odd werewolves and vampires in line. It's also her first meeting with gorgeous, golden-haired Jace. Within twenty-four hours Clary is pulled into Jace's world with a vengeance, when her mother disappears and Clary herself is attacked by a demon. But why would demons be interested in an ordinary mundane like Clary? And how did she suddenly get the Sight? The Shadowhunters would like to know. . . . "

"Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék..."

Véleményem általában az egyész könyvről:

Röviden és tömören: Imádom :) Egy igazi jó kis YA urban fantasy. Pörgős, fordulatos, letehetetlen, és a világ is jól ki van dolgozva. A szereplők szerethetőek és hitelesek.

Hangulata, atmoszféra:

Hangulatteremtésből (is) ötös a könyv. Megszerettem New York-ot :) pedig nem vagyok az a nagyvárosi lány. A fogalmazás nagyon érzékletes, mindent láttam magam előtt ahogy olvastam, és az érzések is jól voltak megjelenítve, nagyon jól átjön minden, ahol kell szinte tapintható a feszültség, de nevetni is lehet mert a megfelelő helyeken vicceket helyezett el az írónő. A helyszínek közül nagyon tetszett Clary-ék lakása meg az Intézet.

Ami nagyon tetszett benne:

Minden :) A történet, a szereplők, a helyszínek. Egy fantasy-nél nagyon fontos a világ leírása és kibontása, és itt ez nagyon jól sikerült. Van az angol borítón egy idézet Meyer-től (elvileg), hogy: "The Mortal Instruments series is a world I would love to live in" És ez szerintem is igaz! Nagyon tetszenek a Démonvadászok, a fegyvereik, ruháik, jeleik, minden! Kicsit olyan steampunk-os :)

Ami nagyon nem:

Ilyen nem volt :)

Értékelés:

10/10

Könyv adatai:

Angol kiadás:

• Szerző: Cassandra Clare
• Cím: City of Bones
• Kiadó: Margaret K. McElderry Books
• Kiadás éve: 2008
• Oldalszám: 485
• Forrás: saját könyv

Külcsíny:

Ez most nagyon fontos szempont volt, mert úgy éreztem, jó mélyen e zsebembe nyúltam érte, bár egy-egy orvosi könyvemért ennek többszörösét is kiadom (illetve anyukám) és még olcsóbb is volt, mintha a magyar kiadást vettem volna meg, de most a karácsonyt követő pénzügyi válságban mégis nagyon soknak éreztem a 24 eurót érte, pedig a 90%a ajándék pénz volt, amit nem akartam felélni, hanem valami maradandó, megfogható dolgot szerettem volna venni belőle.

Lényeg a lényeg, hogy mikor megérkezett a box-set, alaposan megnézegettem. Maga a doboz nem olyan mint a HP 1-4 box set-emé, annak tök vastag és kemény kartonból van, ez meg ilyen vékony, fényesre nyomott kartonból, talán emiatt is sérült meg már a szállítás előtt a sarkain és a szélein. De a könyvek benne sértetlenül maradtak, erre mindenképpen jó volt a doboz, meg a fólia. És maguk a könyvek gyönyörűségesek! A képeken nem látszik, de a borító metálosan csillog, és a cím domborúra van nyomva. Nagyon szeretem nézegetni és simogatni :) (nem is vagyok könyv fetisiszta) A borítón lévő kép is jó, bár szerintem Jace-nek nem ilyen álla és szája van, meg a jeleket is rúnaszerűbbnek képzelem, de sebaj :D

Akik még olvasták:

• Gigi
• Amadea
• FFG

Megérkezett!

Megérkezett várva-várt könyvcsomagom pár napja (csak a vizsgák miatt nem lelkendeztem még el) Angliából. Jelenleg az a statisztika, hogy egy csütörtöki napon délután lett megrendelve (16h után) és következő héten kedden adták postára. Gondolom ez a rész gyorsabb, ha nem hét végén csinálja az ember. A feladástól számított tizennegyedik napon érkezett meg, tehát az ideérés hajszálpontosan két hét volt. Gondolom ebből pár napot a vámon csücsült. Szépen be volt csomagolva, és a csomag kicsit sem volt megviselt, nem látszott rajta hogy hány országot utazott át. 

Amúgy az oldal track order funkciója csak azt mutatja, hogy mikor adták fel, az nem látszik hogy hol jár, vagy hogy megérkezett már.

Szóval, nagyon jó első tapasztalatok a bookdepository-val!

Van könyvem, van könyvem! :D

Szépséghibája a dolognak, hogy dékáni vizsgám is van, és nem ártana jó jegyet szereznem, már csak azért sem, hogy kapjak valami kis ösztöndíjat is végre...

Ráncfelvarrás

Új külsőt kapott a blogom, remélem tetszik. Zuna Zoom-tól töltöttem le, ez a Sundried nevű sablon. Kicsit szélesebb a szövegnek a rész, így azt hiszem szebben tudok majd képet beilleszteni. Egyenlőre nagyon tetszik, csak a fejléc hiányzik egy kicsit. Egy megmagyarázhatatlan rejtély van csak, hogy a Giles, a sárkány urás bejegyzés alatt miért fehér a háttér. Nem értem, de nem is értek én ehhez (sajnos).

Pedig milyen jó lenne, ha innen tudnék háttérképet nyúlni... Például ezt vagy ezt... Hát, talán majd egyszer. Pont miután rájöttem miért van az a fehér Giles mögött.

J. R. R. Tolkien: A woottoni kovácsmester

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:
Gyűrűk ura rajongásom kezdete óta figyelem a könyvesboltok polcain az író nevét viselő könyveket, így természetesen felfigyeltem már erre is, de annyira nem keltette fel az érdeklődésemet eddig, hogy meg is vegyem. Most azonban az alexandra.hu  akciójában 499-ért meg tudtam szerezni, és lecsaptam rá, és egy vizsgám után délután el is olvastam.

A tartalmáról/fülszöveg:
"Valamikor régen volt egyszer egy falu. Nagy-Woottonnak hívták. Réges-régóta élt itt egy szokás, mely megkülönböztette az összes többi falutól a kerek világon. 24 évente ugyanis itt tartották meg a Jó Gyerekek Lakomáját, ahol a Szakács felszolgálta a Nagy Tortát. Gyönyörű torta volt az, édes és hatalmas. Ám történt egyszer, hogy a Nagy Torta ősi receptjét egy botcsinálta Szakács új összetevővel egészítette ki: egy tündércsillaggal. Nem tudta, hogy az a gyermek, aki lenyeli a csillagot, megkapja a tündérek nyughatatlan vándorlelkét csakúgy, mint a jogot, hogy beléphessen Tündérországba."

Véleményem általában az egész könyvről:
A Giles-hoz hasonlóan rövidke kis regény, körülbelül egy óra alatt kivégeztem, de lehet hogy annyi sem volt. Hasonlóan könnyed, hangulatos meseregény.

Értékelés:

• 9/10

Könyv adatai:

• Szerző: J. R. R. Tolkien
• Cím: A wootoni kovácsmester
• Eredeti cím: Smith of Wootton Major
• Fordította: Békési József
• Kiadó: Szukits Könyvkiadó
• Borító:Szendrei Tibor
• Illusztrációk: Kelemen István
• Kiadás éve: 2002
• Oldalszám: 59
• Forrás: saját könyv

Külcsíny:

Ezzel nem igazán vagyok megelégedve. A Szukits Könyvkiadó nemigen tiszteli meg Tolkien könyveit méltó borítóval. Többen is hasonlóan bugyuta ábrázatúak a szereplők, nem tudom, vajon mindegyik Szendrei Tibor remekműve-e. Párom szerint ezen a könyvön olyan arcot vágy a kovács, mintha sokszor verte volna magát tökön a kalapáccsal, és most igyekezne nem megismételni :D Hát, nem tudom, mindenesetre nem túl értelmes az ábrázata :)) Maga a könyv érezhetően jobb minőségű mint a Fátum Ars-é (ők adták ki először csak úgy, mint a Giles-t) de az ő borítójuk ez esetben is mérföldekkel jobb. Bár azt írtam, hogy nem volt baj az említett másik könyv esetén az újrapapírral, azért sokkal jobban szeretem, ha erre a vastag, vajszínű papírra nyomtatják a könyveket. Viszont azokat a szintén rémesen bugyuta rajzokat nem kellett volna belerakni :S Ezek a rajzok inkább karikatúrák és egyáltalán nem illenek a könyv hangulatához. Oké, hogy ez meseregény, de könyörgöm, ez nem jelenti azt, hogy bugyuta borító és idétlen rajzok kellenek hozzá...

Remélem, hogy a Szukits talál jobb illusztrátorokat, vagy egy másik kiadó újra kiadja majd Tolkien életművét, szép borítókkal, és bugyuta illuszrációk nélkül. Amúgy nincs bajom azzal, ha vannak rajzok egy könyvben, sőt (pl az Anne Shirley sorozatban nagyon szépek voltak, hiába na az Európa jobban tudja mitől döglik a légy).Azért a Szukits se ront el minden könyvet, pl a Tolkian meséi az jó lett. De a Gyűrű keresése borzalmas, esküszöm ha sok pénzem lesz átköttetem az enyémet... Szegény Frodó meg Gimli, bár igazából mindenki borzasztó a borítón...

Általam 2010-ben olvasott könyvek

Csak izgatott, hogy vajon a becsült 50-nél mennyivel olvastam több vagy kevesebb kötetet az idén, így aztán a blogon vezetett listák és bejegyzések illetve enyhén hiányos emlékezetem segítségével felelevenítettem, hogy pontosan miket is olvastam 2010-ben.

Elolvasom »

J. R. R. Tolkien: Giles, a sárkány ura

A regény a Szukits Kiadó gondozásában A sonkádi Egyed gazda címen jelent meg.

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:

Mint azt megírtam pár posttal ezelőtt, 2010 legnagyobb csalódást okozó olvasmányélményeiről nagy vonalakban megírtam már a bejegyzést, ebből kettőt publikáltam is. Aztán jött egy izzasztó vizsga, az azt követő magamhoz térés, és valahogy nem jutottam odáig, hogy a többit is publikáljam. Meg aztán úgy gondoltam, kicsit egysíkú lenne csupa egyformán negatív kritikát sorakoztatni egymás után. Meg akartam írni az első helyezett Mortal Instruments bejegyzését, de nem jött az ihlet. Viszont egy hazai aukciós oldalon kiszemeltem magamnak a címben szereplő Tolkien mű első magyarországi kiadásának egy példányát. Kis hazánkon belül gyorsabb a posta mint a ködös Albionból, így gyorsan megkaptam, és a vizsgám után kikapcsolódásként el is tudtam olvasni.

A tartalmáról/fülszöveg:

Giles gazda a Parányi Királyság lakóinak békés, elégedett életét éli. Van szép nagy földje, elegendő munkája és takaros felesége. Kutyája, Garm fölöttébb hűséges, azonban nem veti meg a kóborlást sem. Nem szólna azonban legenda a gazdáról, ha a dolog ennyiben marad, és nem érkezik meg az óriás, majd kisvártatva egy sárkány is.

avagy - Aegidi Ahenobarbi Julii Agricole de Aammo Domini de Domito Aule Draconarie Comitis Regni Minimi Regis et Basilei mira facinora et mirabilis exortus - azaz a nép nyelvén a Házisárkány urának, Rusnyaférged grófjának, Kiskirályság királyának, Egyed gazdának fölemelkedése és csodálatos kalandjai.

Véleményem általában az egyész könyvről:

Vékony, kis alakú könyv, mindössze 150 oldal, nagy betűkkel nyomtatva, tehát pár óra alatt kiolvasható. A regény Tolkien könnyedebb, mesésebb művei közül való, amely nem éri ugyan utol a Kóborló és a varázslót vagy a Hobbitot, de kellemes olvasmány, megéri elolvasni.

Hangulata, atmoszféra:

Napfényes :) Szinte láttam magam előtt a zöldellő dombokat, és a békés kis parasztházikókat.

Ami nagyon tetszett benne:

A karakterábrázolás. A regény rövid, de Tolkien pár mondattal remekül elénk rajzolja szereplőinek személyiségét. Az egyik legnagyobb egyéniség Garm, a kutya, őt nagyon megkedveltem. Ebből, és a Kóborló és a varázslóból kiindulva, az hiszem, hogy Tolkien nagyon szerette a kutyákat :)

Ami nagyon nem:

Ilyen nem volt.

Értékelés:

• 9/10

Könyv adatai:

• Szerző: J. R. R. Tolkien
• Cím: Giles, a sárkány ura
• Eredeti cím: Farmer Giles of Ham
• Fordította:Német Anikó
• Kiadó: Fátum-Ars - Merényi Könyvkiadó Budapest
• Kiadás éve: 1996
• Oldalszám: 151
• Forrás: saját könyv

Külcsíny: Kis alakú, keménykötésű könyv, tetszetős borítógrafikával. A borító és a cím is jobb szerintem mint A sonkádi Egyed gazdáé. A keménykötés felső fényes rétege sajnos kicsit celofánszerű, és felbuborékosodik. A könyvet kézbe véve mérete ellenére is meglepően könnyű, lehet azért, mert újrapapírból készült, de nem abból az ócska sötétszürkéből mint a ponyvák, hanem egy kellemesebb világosszürke fajtából. Összességében a borító felhólyagosodását leszámítva kellemes kiszerelésű könyv. Aki(k) még olvasták:

• Christina alias Pöfivonat

Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam:

Természetesen ez esetben is könyves blog, méghozzá *Sam** bejegyzése a könyvmolyoknál hozta meg a kedvem hozzá.

A tartalmáról/fülszöveg:

Két öreg, kissé bogaras tudós ember (Alexander von Humboldt és Carl Friedrich Gauss) először 1828-ban találkozik Berlinben, hogy a tudomány érdekében összefogjanak. A világot járt felfedezőnek és a szobájába zárkózó tudósnak azonban csak egy közös vonása van: a szenvedélyes tudásvágy. A szerző humorral teli, élvezetes stílusban meséli el a két zseni életét, sikereiket és kudarcaikat, kötéltáncukat nagyság és nevetségesség határán. A regény rafinált játék a tényekkel és fikcióval; különös fantáziával, erővel és ragyogó technikával megírt mű.

Véleményem általában az egyész könyvről:
Még két ilyen nyavalygó frátert mint akik ebben a könyveben szerepelnek... Ennél a két zseniális embernél fárasztóbb karaktert nehezen találni az irodalomban, annyi tuti. Gauss egy hisztis vén... Humboldt pedig csak simán Aspererger szindrómában szenved. Én is szenvedtem velül együtt. A könyvmolyok értékelése alapján nagyon ráindultam, de félig olvasottan ment vissza a könyvtárba.

Hangulata, atmoszféra:

Ez eléggé változó volt. A Gaussról szóló részek neurotikusak és depresszívek voltak, olyan szürke esős hangulatuk volt; úgyhogy ezeket nem nagyon élveztem. Humboltdt-nál volt egy két hangulatosabb, kalandozós felfedezős rész, de aztán jobbára már ők is csak szenvedtek a moszkitóktól meg a sárgaláztól, vagy a hidegtől és megfagyásról. Ok, hogy tudom hogy a valóságban sem egy kellemes kis gyalogtúra volt a földrészek feltérképezése, de attól ez még nem tette élvezetesebbé az olvasást. Olyan vagyok tudom, de ez van.

Ami nagyon tetszett benne:

Semmi.

Ami nagyon nem:

Az, hogy az a "humorral teli, élvezetes stílus" nekem nagyon nem jött át. Illetve borzasztóan zavart ahogy Humboldt a társával bánt. Szüksége volt rá, hogy ott legyen vele, de mégis úgy csinált mintha neki semmi szerepe nem lett volna a felfedezéseikben. Nem gonoszságból, vagy számításból, hanem eszébe se jutott megemlíteni. A könyv végzete végül az lett (ezt említettem már egy korábbi bejegyzésben) hogy egyik este lefekvés előtt véletlenül belöktem az ágy alá, és csak akkor halásztam ki mikor vissza kellett vinnem a könyvtárba. Azt hiszem ez elárulja, milyen érdeklődéssel olvastam. Pedig sokáig próbáltam megőrizni a pozitív hozzáállásomat, de nem sikerült. Általában nem bánok ilyen méltánytalanul a könyvekkel, de ez esetben valahogy semmi indítékom nem volt hogy előszedjem a pormacskák mellől. Nem lett semmi baja :) Párszor eszembe jutott hogy csak végig kellene olvasni, de gyorsan elvetettem az ötletet.

Értékelés:

3/10 de csak mert megtudtam egy két érdekességet a térképekről.

Könyv adatai:

• Szerző: Daniel Kehlman
• Cím: A világ fölmérése
• Kiadó: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.
• Kiadás éve: 2006
• Oldalszám: 293
• Forrás: egyetemi könyvtár

Please note: az olvasás során egyetlen könyvnek sem esett bántódása

Előrendelhető City of Fallen Angels!!!

Előrendelhető a City of Fallen Angels Cassandra Clare-től a bookdepository.co.uk-n!!!

88 days to go...

Ez a kötet a Mortal Instruments/Végzet ereklyéi trilógia folytatása, és egyben egy új trilógia nyitódarabja. Két további kötetre számíthatunk majd még, 'City of Lost Souls' és a  'City of Heavenly Fire' címűekre.

Angol nyelven nemrégiben megjelent egy másik könyv is az írónőtől: a The Clockwork Angel. Ez a könyv szintén egy trilógia első kötete, a The Infernal Devices-é. Ez ugyanabban a világban játszódik, mint a Mortal Instruments, csak pár száz évvel korábban, tehát Clary, Jace és Alec őseit ismerhetjük meg. Gigi már olvasta is, és bár kis csalódottsággal nyilatkozott a könyvről 5/5-ra értékelte, és a karakterek azért elnyertek nála az Év végi könyvszemle jó néhány díjat, szóval az elolvasása nálam is egyértelműen tervbe van véve. De előbb még előrendelem a City of Fallen Angels-t, amint lesz rá 2500 Ft-om (bizony csak ennyi, és postaköltség nincs a bookdepository-nál), és aztán hajózhat hozzám a Clockwork Angel is :)

Szerb Antal: A pendragon legenda

Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam
Természetesen könyvesblogban. Csakhogy fogalmam sincsen melyikben, úgy emlékeztem hogy a könyvmolyoknál olvastam róla egy lelkesítő bejegyzést - úgy látszik nem, a keresőjük nem találja. Aztán Amadeára gyanakodtam, de nála sem találtam róla kritikát, úgyhogy dunsztom sincs. Mindenesetre valami olyasmit írt ez a rejtélyes blogger, hogy ez egy izgalmas és fordulatos regény, melynek olvasása közben teljesen kiművelődik az ember annyi minden van benne a történelemről és a világ egyéb dolgairól. Ezek alapján jó magasra tettem a lécet, és amolyan egy Sherlock Holmes - Da Vinci kód intellektuális keverékére számítottam Ende-i bölcsességgel megtöltve. Nem nyert.

Aki úgy érzi, hogy fanyalgásom helyett inkább pozitív kritikát olvasna, ajánlom figyelmébe Heloise vagy Miestas egyaránt nagyszerű bejegyzését. Ez esetben véleményünk ugyan nem egyezik, viszont ők frappáns kritikákat írtak :)

A tartalmáról / fülszöveg
Egy fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az earlnek az ifjú tudóssal. Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében.

Véleményem általában az egyész könyvről:
Szóval azt hittem egy jó kis titkos-nyomozgatós-angol kastélyos könyv lesz, de nem. Bár annyiban bejött a számításom, hogy végül pont ott verte ki a biztosítékot, ahol anno a Da Vinci kód is, ahol Sophie biztosítéka is lecsapott. Miért kell ezt mindig belepakolni? Ennyire izgatja a voyeruourizmus a pasikat (pasi írókat)? De amúgy kb az volt a bajom a könyvvel, mint SPG-nek is, hogy a történetnek nincs valódi megoldása, a rejtély igazából megoldtlan maradt, és ez olyan céltalanná és értelmetlenné tette a könyvet. A főhős az elején még szimpatikus volt, de aztán egyre inkább kezdett az agyamra menni, az elmélkedéseival a nőkről illetve a két női szereplőről, meg a szerelemről. Hogy lehet egy pasi ilyen töketlen és nyavalygós de mégis érzéketlen?! Ok, értem hogy elvileg szatirikus a regény, de ez engem inkább idegesített. Lehet nem véletlen, hogy nem bölcsész a párom :P

Hangulata, atmoszféra: A könyv hangulatteremtésből ötös, megvolt a kaland, a titokzatosság érzése, a Pendragon kastély rejtélyes és kicsit ijesztő atmoszféréja, az angol táj napfényes zöldje, szóval ez hibátlan volt. A történettel és a szereplőkkel volt bajom.

Ami nagyon tetszett benne:
Nagyon semmi sem tetszett benne, bár az eleje a British Museum könyvtárában játszódó jelenetekkel egész ígéretes volt. Szeretem a szép régi olvasótermeket, ezt is olyasminak képzeltem el mint a DE főépületben, csak nagyobbnak. Azok a részek hangulatosak voltak.

Ami nagyon nem:
Úgy az egész. Az említett dolgai a főszereplőnek és az a bizonyos kis voyuerkodós szexjelenet ott a vége felé. Nem tartom magam prűdnek, de ez valamiért nagyon taszít. De ezt még el tudtam volna nézni, ha van valami megoldása, lezárása a regénynek, de úgy éreztem, hogy ez elmaradt.

Értékelés:
5/10

Könyv adatai:

• Szerző: Szerb Antal
• Cím: Pendragon legenda
• Kiadó: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.
• Kiadás éve: 2005
• Oldalszám: 420
• Forrás: egyetemi könyvtár

Akik még olvasták:

• SPG
• Miestas
• Heloise

Retrospektív vizsgálat - 2010 könyves szempontból, illetve a könyvkritika elmélete

CAVE: veszélyesen hosszú bejegyzés :))

2010 egész jó év volt ilyen szempontból, egész sok időt tudtam olvasásra szánni anélkül hogy egyéb kötelességeim nagyon megsínylették volna. Nem tudom ponosan megmondani hány könyvet olvastam el az idén, sajnos a molyon se jelöltem, pedig az igazán nem nagy művelet, meg terveztem is, de nem tettem. Mindenestetre körülbelül 50-re becsülöm az elolvasott regények számát, ehhez jönnek természetesen a tankönyvek még. A könyvértékeléseket nem kicsit hanyagoltam az idén, pedig azzal a nagy elhatárzással indultam neki a nyárnak, hogy minden elovasott könyvről írok, aztán végül csak listát vezettem róla, szeptember táján meg még az is elmaradt pedig csomó könyvet kihoztam a könyvtárból és már nem is emlékszem pontosan mik voltak :O

De most, kicsit megkésve az ugyan év értékeléssel, de írok majd rövid értékeléseket 2010 legemlékezetesebb könyveiről, a legjobbakról és a legrosszabbakról. In progress. :)) A citrom-díjasok már meg is vannak nagyjából. Sok írás januárban ezután nem lesz már, csak viszgaidőszak után. De majd jól elhúzom, naponta egyet publikálok :D

Sok embernél láttam, hogy tematikus értékeléseket írnak, ez hasznosnak tűnik. Én is megpróbálkozom vele, így talán gördülékenyebben megy majd a post írás. Ki is gondoltam milyen szempontjaim legyenek. Van benne egy kis nyúlás innen-onnan, mondom, példát vettem azokról akik hasonlóan értékelnek.

Szempontjaim

a.) Hol hallottam róla, mi indított arra hogy elolvassam - ezen a ponton nincsen mit magyarázni azt hiszem

b.) A tartalmáról/fülszöveg - vagy én írok pár sort a könyv tartalmáról, vagy pedig bemásolom a fülszöveget a molyról.

c.) Véleményem általában az egyész könyvről

d.)Hangulata, atmoszféra - ez számomra nagyon fontos egy könyv olvasása során, nagyban meghatározza mennyire tetszik, mennyire ragad magával egy könyv, lentebb bővebben.

e.) Ami nagyon tetszett benne

f.) Ami nagyon nem - azt hiszem ezt a két pontot se kell nagyon magyarázni. Lesz olyan, hogy csak egyetlen szót írok valamelyikhez: semmi :)

g.) Értékelés - számszerűsítem 10-es skálán hogy mennyire tetszett. Gondolkodtam az 5-ös skálán is, de végül úgy döntöttem hogy 10 skálán árnyaltabb értékelést lehet adni. Természetesen minden könyvstílus eértékelése egyedi, egy YA 9/10-es könyv más mint egy családi dráma ami 9/10 - műfajok között nem nagyon érdemes összehasonlítani. Szeretem pl. a Köszívű embert, a Harry Pottert még jobban, de ez nem jelenti azt hogy a kőszívű ettől rosszabb könyv lenne. Pedig skálám szerint 9/10-et kapna a HP meg 10/10-et. Ebből is látszik mennyire szubjektív ez a dolog. De azért nagy számban általában bejön. Filmek esetében néhány kivétellel az IMDB értékelések nagyjából mérvadóak, pl nem sok 2-es filmet nézek mert az már tényleg a Zs kategória. De van olyan ami benne van a legjobb 100-ban, sőt előkelő helyen szerepel én meg végig se bírtam nézni (Pulp fiction - kultfilm én meg utálom. De említhtném a Harcosok klubját is. A filmek Rózsa nevéi.) De van olyan is ami csak 4 vagy 5 de én nagyon szeretem. Pl Zöld kártya vagy Ötödik elem. De nálam mit is jelentenek ezek a számok?

• 10 - Tökéletes és még egy kicsi több annál. Belopta magát a szívembe és a kedvenceim közé emelkedett. Rajongója lettem.
• 9 - Jeles. Remek könyv. Jó szereplők, jó történet, jó hangulat,  szerintem minden klappol. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Egyetlen hibája hogy nem került a kedvenceim közé, ami a lehető legszubjektívebb tényező.
• 8 - Klassz könyv, megérte elolvasni. Volt egy-két apróság ami zavart, de összességében nagyon tetszett.
• 7 - Nagyon jó volt, nem bánom hogy elolvastam. Hibái ellenére is tetszett.
• 6 - Egész jó volt. Változtatnék egypár dolgon, de nem rossz.
• 5 - Közepes. Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban.
• 4 - Háát, ez nem az én könyvem. Lehet hogy másnak tetszik, de nekem nagyon nem jött be.
• 3 - Nem csak hogy nem tetszett, de még rossz is volt. Béna történet, béna szereplők, nagyon nem olvastatta magát.
• 2 - Most komolyan, ezt nyomtatásba adni?
• 1 - Elégtelen. Színvonaltalan írás, bűn volt rá a papírt pazarolni.

h.) Külcsíny: főleg új könyveknél írok majd erről, hogy milyen a borító, milyen a minőségű a könyv stb. Régi kiadású könyvtári könyveknél nem szemmpont.

i.) Könyv adatai - ezeket főleg a molybolt adatlapjáról fogom beszerezni.

• Szerző:
• Cím:
• Kiadó:
• Kiadás éve:
• Oldalszám:
• Forrás: - itt jelölni fogom, hogy saját könyv, kölcsönbe kaptam, vagy könyvtári. Valószínűleg továbbra is többségben lesznek az utóbbiak.

Ezek lesznek a szempontok tehát.

De ez a könyvkritika nagyon szubjektív dolog. Ezért is gondoltam úgy, hogy most leírom azt is, hogy nekem mi számít legjobban egy könyvnél. Mi befolyásolja leginkább azt, hogy mennyire tetszik egy adott könyv.

Szereplők: mint mindenkinek, nekem is nagyon fontos hogy szimpatikusak legyenek, a jók legalábbis. Én a rosszakat nem szoktam szeretni akkor se, ha meg lehet őket érteni. Kivéve Ember tragédiája, de ott azt hiszem nem lehet Lucifert nem szeretni, irtó menő arc :D Lényeg, hogy ha nem szeretem a főszereplőt legalább, nem érzek vele együtt egy kicsikét, akkor nem érdekel hogy mi lesz vele, érdektelenné válik az egész történet. És a többiek se legyenek egysíkú karakterek.

Történet: Nem kell feltétlenül hogy haláli csavaros legyen, és ne tudjam, hogy merre tartunk. Az a fotos inkább, hogy logikus legyen, ne legyenek benne ellentmondások, tátongó lyukak, meg nem magyarázott dolgok garmadája. És ne legyenek benne olyan irtó fárasztóan hú de ravaszul csavaros dolgok se. Hogy pl a végén a főhős szeretőjéről kiderül hogy a fia, csak olyan közel állnak egymáshoz, meg oylan fiatalos nőci hogy csak na; aztán mindenki azt hitte hogy együtt vannak csak kicsit elhidegültek, pedig nem is. (na ez miben volt? ;)) Nem szeretem az olyan csavarokat ahol esélyem se lett volna rájönni hogy mi van, mert szándékosan átvert az író.

Stílus: Alapvetően a könnyedebb stílus híve vagyok, elsősorban szórakozásból olvasok, szóval nem elvárásom a barokkos körmondat, mint az angol újságcikkekben, ami annyira irodalmi, hogy a mondat végén azt se tudod hol kezdődött. Máskénnt szólva egy bizonyos határig megelégszem az egyszerű stílussal is (főként angolul olvasott könyvek esetén lásd pl Twilight) de jó pont persze ha választékos, de túl cirádás ne legyen. (Rowling egyik nagy pozitívuma a szememben frappáns stílusa) Legyenek kerek egész, nyelvtanilag helyes mondatok és hihető párbeszédek. A hajam szála égnek áll a bénán szlenges, irtó esetlen és hiteltelen mondatoktól, a nem odaillő kifejezésektől. Szóval alap, hogy az író (és urambocsá a fordító - meggyőződésem hogy sokszor ők cseszik el) tudjon jobban fogalmazni mint én. Ezért vagyok én az olvasó, ő meg az író. :)

Hangulat: A végére hagytam azt, ami számomra a leglényegesebb. Ez az a meghatározhatatlan tulajdonsága a könyvnek, ami eldönti, hogy beszippant-e magába a történet. A hangulat részben ilyen "szinesztéziás" dolog nálam, szeretem pl. ha egy könyvnek napfényes hangulata van. Ha az első dolog ami eszembe jut róla, az valami kellemes hangulat, ami áthatja a könyvet. Például HP-ről nekem először a napfényben fürdő kastély jut eszembe, vagy a barátságos tűz a közös helyiségben (ugye így volt? mostanában angolul olvastam és kikoptak a magyar kifejezések)

Ezt nem jól megmagyarázni, de szerintem úgyis értitek mire gondolok. Ez együtt jár egy olyan dologgal, hogy nem nagyon szeretem a lehangoló, lehúzó, depresszív könyveket. Ettől még tudom értékelni, meg tudom látni hogy jó könyv, csak nekem nem feltétlenül jön be. Persze nem kell hogy végig Hawaii happy sunshine legyen, pl a Harry Potter sem az (bocs hogy mindig ezzel példálózok, de ez a kedvencem) de mégis van az egésznek egy olyan Hp-Roxfort atmoszférája, ami miatt már elolvastam az egész sorozatot kb 5x.

Még akartam írni a borítóról és a fülszövegről. Ezek kicsit ambivalens dolgok nálam, számít is, meg nem is. Ha könyvesboltban nézelődök, akkor mindkettő számít, a borító dönti el hogy leveszem-e a polcról, a fülszöveg pedig, hogy érdekel-e. De ha könyvesblogban olvastam jót a könyvről, akkor egyik se szempont, ilyenkor sokszor el se olvasom a fülszöveget, nem nézem milyen a borító. Persze ha később birtokolni szeretném a könyvet, akkor szeretném, hogy szép legyen. A fülszövegekben nagyon nem szeretem, hogy sokszor semmi közük kb a könyvhöz, máskor meg túl sokat árulnak el a történetből, tényleg irtó spoileresek tudnak lenni. (Pl szerencsére az Ötödik Sally-ét csak akkor olvastam el mikor már a könyv felénél jártam kb, még szerencse, mert elárult egy dolgot ami kb akkor derül csak ki. Hogy (-Sally meg a terapeutája egymásba szeretnek. köszi...-) Örök ellenségem a spoiler könyvesblogokon is, mostanában szinte csak bevált bloggereimnél böngészek :) utálom ha lelövik az egyik fordulatot, vagy éppen a végét. Igyekszem mindig spoiler-mentesen írni épp ezért, ha nem sikerül, jelölöm.
Röviden ennyi :))

Amúgy még annyit akartam, hogy benne vagyok a játékban, benne vagyok a játékban :D

Címes körbeposzt

Nos én senkitől sem kaptam meg ezt a játékot (szip-szip) mivel ritkán írok, meg kommentelek meg minden, de nagyon tetszett és ezért elcsórtam, mert szerettem volna megválaszolni a kérdéseket a magam örömére.

01 – A múlt év legjobb könyve:

Bár nem sok könyvet olvastam az idén, azért szoros a verseny Silvana De Mari Utolsó tündéje, Brandon Sanderson Elantris-a és Classsandra Clare Végzet Ereklyéi trilógiája közt, de azt hiszem győz az utóbbi. (wait for it: ezekről lesznek majd rövid értkelések)

02 – Több, mint 3 alkalommal olvastad:

Kedvenc könyveimet gyakran újraolvasom, szóval sok ilyen van, de az abszolút kedvenc talán a Harry Potter. Az idén (is:D) újaraolvastam az egész sorozatot.

03 – Kedvenc könyvsorozat:

J. K. Rowling: Harry Potter

04 – A sorozat kedvenc része:

Harry Potterből (és asszem ezzel majdnem egyedül vagyok) mostanában a Harry Potter és a halál erklyéi, ez minden újraolvasással egyre jobben tetszik. Imádom persze a Bölcsek kövét is. Where the magic began.

05 – Boldog leszel ettől a könyvtől:

Anne Shirley könyvek - az egész szellemiség, hangulat ami áthatja az egészet nagyon megnyugtat, derűssé tesz. A Stephanie Plum-on meg egy csomót nevettem.de igazából az összes jó könyv olvasása boldoggá tesz

06 – Szomorúvá tesz:

Toni Morrison: A kedves - pár hónapja amikor olvastam Amadea leírását a könyvről kedvet kaptam, és kihoztam a könyvtárból, egy szuszra befaltam az elejét, de annyira megülte a hangulatomat, hogy nem tudtam magam rávenni, hogy kiolvassam. Pedig ritkán hagyok félbe könyveket, de ez most ilyen volt. Talán majd egyzser befejezem.

07 – Leginkább alulértékelt könyv:

Hmm.Christpher Paolini: Örökség tetralógia - tudom sok benne a nyúlás meg minden, de akkor is nagyon egyben van és én nagyon szeretem, és nem értem a magyar könyvesblogogkon miért nem szeretik. Ac-nak se tetszett, végig se olvasta. Nem értem. De most beneveztem A Játékba Anne Mcaffrey első könyvét, szóval talán közeleb kerülök majd a rejtély nyitjához.
J. K. Rowling: Harry Potter és a halál ereklyéi - tudnám mi a baja mindenkinek az utolsó könnyvvel? Ilyennek kellett lennie, az összes sátorozós szenvedéssel együtt. És én imádom az epilógust a legvégén!

08 – Túlértékelt könyv:

Umberto Eco: A rózsa neve -  mindenki odvan tőle, de én a felét se értettem, pedig nem olyan régen, kb két éve próbálkoztam meg vele. Nem értem mitől olyan nagy szám. Számomra olyan se füle se farka story volt. Hát majd öregen és bölcsen még egy próbát teszek.
Szerb Antal: A pendragon legenda - azt hittem egy jó kis titkos-nyomozgatós-angol kastélyos könyv lesz, de nagyon nem jött át. (wait for it: erről is lesz majd rövid értkelés)

09 – Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis:

ööö... általában azért olvasok könyveket mert remélem hogy tetszeni fognak, csak van hogy mégsem. Mondjuk régebben azt hittem nem bírnám az ilyen Linda Castillo Néma esküje féle durvább krimiket, de úgy látszik mértékkel ez is jöhet.

10 – Kedvenc klasszikus:

Hmm. Hát ha klasszikus akkor legyen esetleg Jókai. Nekem anno bejött a Kőszívű ember meg az Aranyember is.

11 – Ami nagyon nem tetszett:
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése Emily Diamand: Kalózok nyomábanMaggie O'Farrell: A szeretőm szerelme(wait for it: ezekről is lesznek majd rövid értkelések)

12 – Amit valaha szerettél, de most már nem:

hmm. ez a kérdés megfogott... Gumimacik? Jó az nem könyv de most már nagyon gyerekesnek találom, régen meg imádtam. A mesekönyveimet még nem próbáltam meg újraolvasni :)

13 – Kedvenc író:

Rowling, Tolkien, Paolini, L. M. Montgomery, Michael Ende. Ha választani kellene közülük? Rowling. Imádom a stílusát, a fogalmazását, azt, hogy csomó mondatban el van rejtve valami kis szarkazmus, egy kis vicc, és nagyon érzékletesen ír. Hihehetetlenül jó.

14 – Kedvenc könyv az írótól:

Rowling: Harry Potter és a halál ereklyéi

15 – Kedvenc férfi karakter:

Harry Potter - én nagyon együtt tudtam érezni Harry-vel, én is épp ilyen lusta vagyok, bár kevésbé vakmerő :) Persze a Trimágus Tusa második fordulója előtt azért kicsit összekaphatta volna magát :))

16 – Kedvenc női karakter:

Anne Shirley (vagy ezt is a HP-ből kellett volna? akkor Ginny Weasly)

17 – Kedvenc idézet a könyvből:

Most egy kicsit gondban vagyok, mert nincs a kezem ügyében egyik könyv sem, de az internet mint mindig a segítségemre van. Így tudtam meg, hogy vannak akik elméleteket gyártanak arról, hogy Dumbledore vajon meleg volt-e. OMG. Most komolyan számít ez? Az utolsó könyvben megtudhattuk, hogy mennyi mindent nem tudunk még róla, és kétlem hogy Rita Skeeter-nek mindent sikerült volna kiderítenie. De jöjjön az idézet. Van egy csomó tök jó a sorozatban, de mivel a Deathly Hallows-t választottam, kicsit nehézebb dolgom van, de azért találtam:
"It is a curious thing, Harry, but perhaps those who are best suited to power are those who have never sought it.  Those who, like you, have leadership thrust upon them, and take up the mantle because they must, and find to their own surprise that they wear it well."

18 – Csalódtál benne:

Szerb Antal: Pendragon legenda. Túl sokat és mást vártam.

19 – Legjobb adaptáció:

Gyűrűk Ura filmek - imádom őket, és nagyon hálás vagyok Peter jacksonnak amiért ezt megteremtette nekünk ezt a világot. Meglehetősen hű a könyvekhez, kivéve talán azt az egy dolgot amit Faramir tesz a Király visszatérben. vagy az még a Két torony végén van? Na mindegy tudjátok mire gondolok.

20 – Kedvenc romantikus:

Szeretem a romantikus könyveket de hogy melyik a kedvencem? Háát ez nehéz kérdés. Nem tudnék választani, mivel viszonylag régen olvastam ilyen könyvet, avgy ha mégis akkor nem volt emlékezetes. Legyen a Twilight, az úgyis inkább romantikus mintsem fantasy könyv, de én szeretem.

21 – Gyerekkori kedvenc:
Mesél az erdő sorozat

22 – Kedvenc saját könyved:

Most tutira a Mortal Instruments lesz, ha megjön a saját példányom Angliából. Első rendelésem a'lá bookdepository, szóval most nagyon izgulok hogy mikor ér ide, rendben ideér-e meg minden. Úgy olvastam hogy kb 2 hét szóval még várhatok... :( A rendelésem most under process.

23 – Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra:

Háát van egy csomó minden, sokszor inkább azokat olvasom el, amikre újonnan ráizgulok, nem a régi várományosokat. Például régóta el akarom olvasni Philip Pullmann Az úr sötét anyagai könyveit, vagy végig C. S. Lewis Narnia-ját, a Lányom nélkül soha című könyvet vagy Kleinheinz Csilla Ólomerdőjét.

24 - A könyv, amit bárcsak többen olvasnának:

Eragont. Hátha Christopher kicsit összekapná magát aztán kijönne végre a negyedik kötet. Meg úgy általában könyveket.

25 - A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni:

Harry Potter, Anne Shirley

26 - A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben:

Ez is jó nehéz kérdés. MEGváltoztatta a gondolkodásom valamiben? Minden könyv formálja a véleményem valamiről, de eznehéz kérdés. Hmmm.Henrik Sienkiewitz: Quo vadis? - a korai kereszténységről. Meg az igaz hitről.

27 – Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben:

Elizabeth George: A nagy szabadítás - na erre nem számítottam a rejtély mögött. De a nagy Agatha is meg tud lepni, sose jöttem ég rá hogy ki a gyilkos :D

28 – Kedvenc könyvcím:

Végtelen történet - szeretem a hosszú és jó könyveket :)

29 – Mindenki utálta, kivéve te:

Árvácska. Nem mondom hogy vidám könyv, de azért jó volt. Anno az osztályban egységes könyvutálatnak örvendett. A Vörös és feketével meg pont fordítva volt :D

30 – Abszolút kedvenc könyv:

Gondolom ez más kell hogy legyen mint a kedvenc könyvsorozat. hmm. Fogas kérdés. Nos legyen a Kis herceg. Ezt biztos még évtizedek múlva is szeretni fogom. :D Szerintem ez egy olyan mese, amit csak felnőttként értékel igazán az ember.

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja